2014. május 8., csütörtök

Repülés, orientáció, NYC, első élmények

Sziasztok,

ma egy hete vagyok kint az USA-ban és körülbelül ennyi idő kellett, hogy átálljon a szervezetem a kinti időzónához. A repülőút nagyon hosszú volt. Éjfélre ért a gép a JFK-re és ott még három órát vártunk, mire jött értünk a busz, szóval hajnali négy körül kerültem csak ágyba úgy, hogy két óra múlva már menni kellett, mert kezdődött az orientáció. Az orientáció viszont fantasztikus élmény volt. Ez a pár nap jelentette a képzeletbeli "hidat" az otthoni és kinti élet között. Rendkívül meg volt szervezve minden, a nő aki tartotta iszonyú kedves volt és hát azt kell mondjam, hogy jó értelemben vett agymosáson estünk át. Volt szó az amerikai kultúráról, a kulturális sokkról, ami folyamatosan ér bennünket. De volt vöröskereszt képzés, beszélgettünk a különböző korú gyerekek viselkedéséről, tartottunk workshopokat... ez a pár nap tényleg arról szólt, hogy felkészítsen minket az itteni egy évre.
És hát a pár nap alatt két igazi amerikai 'aranyköpést' is sikerült elsajátítanom, ami szerintem nektek is tetszeni fog:

#1: "The bigger, the better." - azaz "Minél nagyobb, annál jobb."


#2: "Americans love money because there's not a thing that money can not buy." - azaz "Az amerikaiak imádják a pénzt, hiszen nincs az a dolog, amit pénzért nem lehetne megvenni."


Ez a két mondás igazán illik az amerikaiakra. Imádják a nagy méreteket, legyen szó ételről, épületekről, autókról, FMCG termékekről stb. (btw. 2 literes a samponom, negyed kilós a fogkrémem…haha :) És hát igazi materialista nemzet. Imádják a pénzt költeni. Ahogy a háztartás vezetése során tapasztalom, folyik is rendesen és hát annyira azért nem olcsó minden, ami legalábbis a napi fogyasztási cikkeket illeti, bár az is igaz, hogy nagyobb kiszerelésűek.

Az orientáció…

Az orientáció során voltunk NYC-ben is egy délután, ugyanis az anyuka befizette nekem a túrát, ami nagyon kedves gesztus volt tőle - különösen úgy - hogy nem volt olcsó. New York fantasztikus hely, rengeteg ember, hatalmas épületek…de majd még erről később


Ez a két kép a Top of the Rock tetejéről készült, ami 67 emelet magas és egyébként ebben vannak az NBC stúdiói, így a Late Night with Jimmy Fallon show-t is itt veszik fel. Egyik oldaláról a Central Park és upper Manhattan, másik oldaláról az Empire State Building és downtown Manhattan látszik. FANTASZTIKUS!!!


Szóval túl vagyok az első pár napon, és nem izgultam annyira, mint amennyire gondoltam volna hogy fogok, amin meg is lepődtem. :) A host anyukám nagyon kedves, elég laza és szerintem jól ki fogunk jönni. A gyerekek pedig hát, hogy is mondjam igazi amerikai gyerekek. Miután hazaérnek a suliból irány fel a játszószobába, ahol egy hatalmas kanapé, egy 1 méteres TV és persze az xbox várja őket, külön snack bárral és behűtött italokkal a maximális kényelemért. Persze az anyuka próbálja egészséges ételekkel is etetni őket, de hát hihetetlen amiket öszze-vissza esznek…én azért próbálok egészségesen enni, mert az aupairek az 1 év alatt átlagosan 8 kg-ot híznak - tudtam meg az orientáción.
A környék viszont gyönyörű, igazi "Wisteria Lane"- szerű.  A ház igazi amerikai,  hatalmas terekkel, és hát a medence is készen áll a nyárra, már alig várom, hogy melegebb legyen az idő és megmártózhassak. Biciklit is fogok kapni, most még az anyukáét használom, ami igazi californiai bicaj. A szobámat is imádom, hatalmas ágyam és fürdőm van és vadi új minden. A community counselor, akit én csak mentornak hívok, már az első nap meglátogatott. Ő felel azért, hogy jól érezzem magam kint, segít mindenben és kb. kéthetente meglátogat majd. Holnap már találkozom egy brazil lánnyal és remélhetőleg egy franciával is, jövő héten pedig bowling lesz a többi lánnyal. Vasárnap ünneplik itt az anyák napját, ezért vasárnap megyünk Long Island-re az anyuka testvéréhez, így megismerhetem az egész családot. Már alig várom!!!

 Na mára ennyit, legyetek jók! Millió puszi


2014. május 1., csütörtök

Bakancslista


Sziasztok, ma útnak indulok szerintem egy fantasztikus országba és ha már egy évre megyek, gondoltam összeírok egy bakancslistát azokról a dolgokról, helyekről, eseményekről amiket szeretnék átélni az USA-ban. Ha végig olvassátok a listát láthatjátok, hogy azért nem voltam szűkmarkú magammal, de hát egyszer élünk... :) Konkrét tervekkel megyek ki és azt gondolom, ha ezeknek a felét sikerül "kipipálnom", már megérte.  

Találkozunk egy év múlva! 
Olvassátok a blogot!


find the best host family
get a cab SATC style
get friends for life
visit my favorite animals at the Bronx Zoo :)
get tickets to the Ellen Show
win the jackpot in Las Vegas
go to the GMA summer concert series
swim with dolphins
go to the 2014 US Open
celebrate american-style Halloween
visit 15 states
eat the authentic New York bagel
experience the Manhattanhenge
go to the DisneyWorld in Orlando
take a tour of the White House
go scuba diving
go on an Easter Hunt
go to a drive-in movie
eat turkey at Thanksgiving
picnic in Battery Park
experience St. Patrick's Day
see a Broadway show
spend 10 hours in a bus :)
celebrate new year in NYC
watch the ball drop in Times Square
ice-skating at Rockefeller Center
watch the sunset in Malibu
cross the border to Canada
go shopping at 5th Ave.
stand under the Hollywood Sign
see the Grand Canyon
explore the Everglades National Park
celebrate 4th of July
see New York City from Top of the Rock
go to a Yankees game
visit the mayan ruins in Mexico
swim both in the Pacific and Atlantic Ocean
survive my year without a terror attack
go thrift shopping
eat an authentic Philly cheesesteak
stroll down the Hollywood Walk of Fame
driving down the Pacific Coast Highway
go on the skydeck in Chicago
walk the pier in Santa Barbara

+ more

visit the Met Opera
NY Knicks NBA game
get a tattoo
kiss a stranger
discover NYC neighbourhoods
go on a Rooftop party in NYC
see NY Giants at Metlife Stadium
Madison Square Garden
Radio City Music Hall






2014. április 18., péntek

Old Greenwich, Connecticut

Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttem pár dolgot arról helyről, ahol a következő egy évben élni fogok.
Connecticut az USA harmadik legkisebb, a negyedik legsűrűbben lakott állama, a kontinens északkeleti részén helyezkedik el. Nyugaton és délen New York, északon Massachusetts, keleten Rhode Island határolja, az államot manapság már New York agglomerációjaként tartják számon. Délről az Atlanti Óceán határolja, ami az állam jellegét is meghatározza, hiszen Connecticut elsősorban forgalmas kikötőiről, szép strandjairól híres. Éghajlata az északnyugati részén nedves szárazföldi, délkeleten nedves óceáni. Fővárosa Hartford, legismertebb városa New Haven, ami a Yale egyetem otthona, az állam kulturális és oktatási központja. Ebben az államban a legmagasabb az egy főre jutó személyi jövedelem, az emberi fejlettségi index és a családi jövedelemátlag. Az állam demokrata többségű, érdekeimet a szenátusban Chris Murphy fogja képviselni. :) New Yorkból sok gyerekes család települ át Connecticutba és ingázik a city és a "kertváros" között. Főhadiszállásom Old Greenwich lesz, ami egy közel 7000 fős óceánparti település, New Yorktól 50 percre található. Érdekessége, hogy a strandról tiszta időben látni Manhattan felhőkarcolóit és Rhode Island-et. A host családom egy golfpálya mellett él egy "lila akác köz"-szerű zsákutcában, pár percre az óceántól.



2014. április 2., szerda

Your visa is approved!



Sziasztok, 

ahogy ígértem, jöjjön akkor a beszámoló a vízum interjúról.

Április 1-jén 9 órára kértem időpontot. A nagykövetség előtt van egy kis épület (porta), ott kell sorban állni, ugyanis azon keresztül lehet bejutni a követségre. A biztonsági őr már a porta előtt belenézett a táskámba, megkérdezte, hogy nincs-e nálam szúró-vágó eszköz. A portán belül  körülbelül ugyanaz történik, mint a reptéren. Kabátot, táskát átvilágítják, nekem pedig egy mágnes kapun kellett átmennem. A telefont és a fülhallgatót rögtön el is vették, majd innen tudtam bemenni a követségre. Minden ajtónál biztonsági őrök állnak, nehogy valaki eltévedjen. Mikor beértem a terembe húznom kellett egy sorszámot, majd kaptam egy mappát, amibe össze kellett készítenem a szükséges dokumentumokat. Aztán jött egy kedves amerikai hölgy, aki mindenkinek átnézte a papírjait, hogy rendben vannak-e, majd elmondta, hogy mi fog történni.

Először mindenkit az 1-es ablakhoz szólítanak, ahol egy magyar hölgy leveszi az ujjlenyomatokat, ellenőrzi a papírokat és mindenkinek ad egy brossúrát, ami leírja, hogy milyen jogok is illetnek meg bennünket az USA-ban.

Majd ha itt végeztünk át kell menni egy másik terembe, ahol már a konzul fog kérdezni, ez a hivatalos interjú része a dolognak. Nekem szerencsém volt, mert rögtön a helyettes konzul "fogadott", nem kellett sokat várjak. Azért tettem idézőjelbe a fogadott szót, mert ezt nem úgy kell elképzelni  -  ahogy én korábban tettem - mint amikor egy bankban az ember sorra kerül és leül az ügyintézőhöz és elcseverésznek. Itt odaállsz az ablak elé és miközben a konzul gépeli be az adataidat, folyamatosan kérdezget. Akivel eddig beszéltem, mindenkitől mást kérdeztek, de a konzulnak egy a lényeg:  Biztosítsd őt arról, hogy mindenképpen visszatérsz Magyarországra. Mivel nekem a papíromon "gap year student" szerepel, így egyértelmű volt számára és sajnos számomra is, hogy visszajövök/ vissza kell jöjjek befejezni a tanulmányaimat. Majd a kb. 3 perces interjú végén közölte:"Okay, your visa is approved!" Végül nyomott egy pecsétet a papíromra és elbúcsúztunk egymástól.

A következő bejegyzésben a választott családomról fogok írni. 

2014. március 22., szombat

A családkeresés

A négy hónap alatt több mint 30 család keresett meg. Ha érdeklődik egy család, akkor a saját oldalamon a család bemutatkozó levelét, pár fotót és a helyet látom, ahol élnek. Ezután következik a kapcsolatfelvétel, ami történhet skype, email vagy telefonhívás formájában. Végül, ha mindkét oldalról kölcsönös a szimpátia akkor megtörténik az a bizonyos "match".
Nekem csak pozitív élményem volt az amerikai családokkal kapcsolatban, nagyon kedvesnek és nyitottnak tűntek. Az eddigi tapasztalataim alapján a tipikus amerikai családban legalább 3 gyerek van, de inkább több, nagy családi házban élnek általában a kertvárosban és a gyerekeknek minden évben új au pairük van.  
Engem a legtöbben Delaware és Maryland államból jelöltek be, de voltak családok Bostonból, Washington DC-ből, Chicago mellől, Californiából, …és Connecticut államból is. Végül egy Old Greenwich-ben élő családot választottam, de erről majd külön írok. :)




A következő bejegyzésben a vízuminterjú "élményeit" osztom meg veletek.

Rami

2014. március 21., péntek

A kezdetek avagy "Lépj ki a komfort zónádból!"

Gondoltam egy bejegyzés erejéig megosztom veletek, hogyan is jutottam el idáig…hátha valaki kedvet kap ahhoz, hogy kövessen.
Úgy kezdődött minden, hogy pár évvel ezelőtt rátaláltam Csilli New York-i blogjára. (http://csilli-in-nyc.blogspot.hu) Rögtön el is olvastam az egészet, felvettem Csillivel a kapcsolatot és már akkor motoszkált bennem, hogy milyen szuper lenne, ha én is Amerikában tölthetnék egy évet. Aztán az egyetem évei alatt kicsit elbizonytalanodtam, igazából - a nagy tanulás közepette - el is feledkezdtem az amerikai tervemről. Szerencsére azonban egy nagyon kedves ismerősöm biztatott, hogy ha tehetem, mindenképpen vágjak bele: "Hagyd el a komfort zónádat!"- mondogatta mindig. 
Így aztán ismét megszületett az elhatározás, és ekkor már minél hamarabb szerettem volna indulni. Végül úgy alakult, hogy 2014. május 1-jén veszem hátamra a nagyvilágot és indulok el az USA-ba.
Na de ne haladjunk ennyire előre. Szóval tavaly szeptemberre állt össze az anyagom (referenciák, gyerekfelügyeleti tapasztalat, orvosi papír stb.), ami a programba való jelentkezéshez kellett. Én már az elejétől fogva az Au Pair in America ügynökséggel szerettem volna kiutazni. Több ügynökség is működik Magyarországon, de az én céljaimnak ez a szervezet felelt meg a leginkább. Miután jelentkeztem a programba, egy személyes interjú következett, amin egy több mint 170 kérdésből álló személyiségi tesztet töltöttem ki illetve egy angol nyelvű elbeszélgetésen vettem részt.
Majd november elején bekerültem a programba és vártam az amerikai családok jelentkezését. 

A következő bejegyzésben a családokról írok majd röviden.




Rami