Az élet Amerikában…kulturális különbségek

Sziasztok,

mivel eddig szinte mindig csak az utazásokról írtam, gondoltam most szánok időt arra is, hogy kicsit leírjam nektek, milyen is az én eddigi tapasztalatom az amerikaiakról, a körülöttem lévő nemzetekről, és, hogy hol is vagyunk ebben halmazban mi, magyarok..

Ha Amerikáról van szó mindenkinek a liberalizmus és a szabadság jut először az eszébe, habár fontos tudni, hogy az amerikai egy nagyon konzervatív nép. Amikor a liberalizmus szót használjuk Amerika kapcsán, akkor itt csakis a szabadelvűségre, a kulturális liberalizmusra szabad gondolni. Ilyen téren azonban elképesztő mennyire nyitottak, befogadóak és nagyon szomorú látnom hogy mi, magyarok milyen messze is vagyunk ettől. New York City a legjobb példa erre. Ez a város tényleg egy olvasztótégely, az ázsiai az afroamerikaival ül a metrón, az olasz a brazillal beszélget az utcán…és még sorolhatnám. Számomra ez a nyitottság és kíváncsiság a másik felé fantasztikus. 

Hamár a nemzeteket említettem, számomra is nagyon érdekes, hogy a környezetemben lévő többi au pair lány milyen kultúrából jött. Itt rögtön meg is kell jegyezzem, hogy hozzám legközelebb a dél-amerikai és dél-afrikai országokból jött lányok állnak. A brazilok nyitottsága, a mexikóiak vicces akcentusa, az argentín lányok humora, a dél-afrikai lányok nyitottsága és összességében a kisugárzásuk nekem nagyon más, mint az európai lányoké. Valahogy úgy veszem észre, hogy az európai nemzetek sokkal zárkózottabbak, csendesebbek, szűkszavúbbak..és ez nem azért van, mert rossz az angoljuk..sőt a mexikói barátnőm már 10 hónapja itt van, de olyan rosszul beszéli a nyelvet, hogy le kell butítsam amit akarok neki mondani, mert különben nem érti meg. :) De folyamatosan magyaráz, magyaráz, magyaráz…A brazil lányok imádnak "social life"-ot élni. Szinte minden este beülnek valahova, hatalmas társasággal veszik körbe magukat, mulatnak hajnalig…Ők talán egyszerűen csak imádják az életet..Persze a brazil életvitelt sem mondanám 100 %-ig magaménak,  de valahogy az ő társaságukban jobban érzem magam. Az európai lányok közül nem igazán tudnék említeni olyat, aki nagyon közel állna hozzám…sajnos. A francia barátnőm már 10 hónapja itt él és egy mondatot nem tud összerakni, a német lányok angolja sem valami szuper. Nem is gondoltam volna, hogy az itt lévő európai nemzetek (francia, német, cseh, osztrák) milyen rosszul beszélnek angolul. A szlovák, a spanyol, az olasz lányok viszont nagyon jó angollal jöttek ki. Persze nem lehet általánosítani.
Az ázsiai nemzetek (kína, korea) kicsit csendesebbek viszont nagyon jól beszélnek angolul és hihetetlen kedvesek, barátkozóak és melegszívűek. 

És hát akkor nézzük az amerikaiakat…

Az átlag amerikai iszonyatosan kedves és segítőkész,  de nem barátkozó típus. Amikor futok az utcán a kertész rámmosolyog; a kutyát sétáltató nő rámköszön; amikor az anyuka bemutat a barátnőinek, azok rögtön megölelnek, majd váltunk néhány szót; késő este hazafele menet a rendőrautó lelassít és a rendőr megkérdezi, hogy hazavihet-e...de ezek mind-mind csak külső kedves gesztusok, az igazi magánszférájukba és barátságukba azonban nem vagy csak nehezen fogadnak be. Persze én nem is velük akarok barátkozni, de a sztereotípiák velük kapcsolatban úgy veszem észre, hogy beigazolódnak.

Rami