Old Greenwich, Connecticut

Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttem pár dolgot arról helyről, ahol a következő egy évben élni fogok.

Connecticut az USA harmadik legkisebb, a negyedik legsűrűbben lakott állama, a kontinens északkeleti részén helyezkedik el. Nyugaton és délen New York, északon Massachusetts, keleten Rhode Island határolja, az államot manapság már New York agglomerációjaként tartják számon. Délről az Atlanti Óceán határolja, ami az állam jellegét is meghatározza, hiszen Connecticut elsősorban forgalmas kikötőiről, szép strandjairól híres. Éghajlata az északnyugati részén nedves szárazföldi, délkeleten nedves óceáni. Fővárosa Hartford, legismertebb városa New Haven, ami a Yale egyetem otthona, az állam kulturális és oktatási központja. Ebben az államban a legmagasabb az egy főre jutó személyi jövedelem, az emberi fejlettségi index és a családi jövedelemátlag. Az állam demokrata többségű, érdekeimet a szenátusban Chris Murphy fogja képviselni. :) New Yorkból sok gyerekes család települ át Connecticutba és ingázik a city és a "kertváros" között. Főhadiszállásom Old Greenwich lesz, ami egy közel 7000 fős óceánparti település, New Yorktól 50 percre található. Érdekessége, hogy a strandról tiszta időben látni Manhattan felhőkarcolóit és Rhode Island-et. A host családom egy golfpálya mellett él egy "lila akác köz"-szerű zsákutcában, pár percre az óceántól.

Your visa is approved!

Sziasztok, 

ahogy ígértem, jöjjön akkor a beszámoló a vízum interjúról.

Április 1-jén 9 órára kértem időpontot. A nagykövetség előtt van egy kis épület (porta), ott kell sorban állni, ugyanis azon keresztül lehet bejutni a követségre. A biztonsági őr már a porta előtt belenézett a táskámba, megkérdezte, hogy nincs-e nálam szúró-vágó eszköz. A portán belül  körülbelül ugyanaz történik, mint a reptéren. Kabátot, táskát átvilágítják, nekem pedig egy mágnes kapun kellett átmennem. A telefont és a fülhallgatót rögtön el is vették, majd innen tudtam bemenni a követségre. Minden ajtónál biztonsági őrök állnak, nehogy valaki eltévedjen. Mikor beértem a terembe húznom kellett egy sorszámot, majd kaptam egy mappát, amibe össze kellett készítenem a szükséges dokumentumokat. Aztán jött egy kedves amerikai hölgy, aki mindenkinek átnézte a papírjait, hogy rendben vannak-e, majd elmondta, hogy mi fog történni.

Először mindenkit az 1-es ablakhoz szólítanak, ahol egy magyar hölgy leveszi az ujjlenyomatokat, ellenőrzi a papírokat és mindenkinek ad egy brossúrát, ami leírja, hogy milyen jogok is illetnek meg bennünket az USA-ban.

Majd ha itt végeztünk át kell menni egy másik terembe, ahol már a konzul fog kérdezni, ez a hivatalos interjú része a dolognak. Nekem szerencsém volt, mert rögtön a helyettes konzul "fogadott", nem kellett sokat várjak. Azért tettem idézőjelbe a fogadott szót, mert ezt nem úgy kell elképzelni  -  ahogy én korábban tettem - mint amikor egy bankban az ember sorra kerül és leül az ügyintézőhöz és elcseverésznek. Itt odaállsz az ablak elé és miközben a konzul gépeli be az adataidat, folyamatosan kérdezget. Akivel eddig beszéltem, mindenkitől mást kérdeztek, de a konzulnak egy a lényeg:  Biztosítsd őt arról, hogy mindenképpen visszatérsz Magyarországra. Mivel nekem a papíromon "gap year student" szerepel, így egyértelmű volt számára és sajnos számomra is, hogy visszajövök/ vissza kell jöjjek befejezni a tanulmányaimat. Majd a kb. 3 perces interjú végén közölte:"Okay, your visa is approved!" Végül nyomott egy pecsétet a papíromra és elbúcsúztunk egymástól.

A következő bejegyzésben a választott családomról fogok írni. 

A családkeresés

A négy hónap alatt több mint 30 család keresett meg. Ha érdeklődik egy család, akkor a saját oldalamon a család bemutatkozó levelét, pár fotót és a helyet látom, ahol élnek. Ezután következik a kapcsolatfelvétel, ami történhet skype, email vagy telefonhívás formájában. Végül, ha mindkét oldalról kölcsönös a szimpátia akkor megtörténik az a bizonyos "match".
Nekem csak pozitív élményem volt az amerikai családokkal kapcsolatban, nagyon kedvesnek és nyitottnak tűntek. Az eddigi tapasztalataim alapján a tipikus amerikai családban legalább 3 gyerek van, de inkább több, nagy családi házban élnek általában a kertvárosban és a gyerekeknek minden évben új au pairük van.  

Engem a legtöbben Delaware és Maryland államból jelöltek be, de voltak családok Bostonból, Washington DC-ből, Chicago mellől, Californiából, …és Connecticut államból is. Végül egy Old Greenwich-ben élő családot választottam, de erről majd külön írok. :)

A következő bejegyzésben a vízuminterjú "élményeit" osztom meg veletek.

Rami

A kezdetek avagy "Lépj ki a komfort zónádból!"

Gondoltam egy bejegyzés erejéig megosztom veletek, hogyan is jutottam el idáig…hátha valaki kedvet kap ahhoz, hogy kövessen.

Úgy kezdődött minden, hogy pár évvel ezelőtt rátaláltam Csilli New York-i blogjára. (http://csilli-in-nyc.blogspot.hu) Rögtön el is olvastam az egészet, felvettem Csillivel a kapcsolatot és már akkor motoszkált bennem, hogy milyen szuper lenne, ha én is Amerikában tölthetnék egy évet. Aztán az egyetem évei alatt kicsit elbizonytalanodtam, igazából - a nagy tanulás közepette - el is feledkezdtem az amerikai tervemről. Szerencsére azonban egy nagyon kedves ismerősöm biztatott, hogy ha tehetem, mindenképpen vágjak bele: "Hagyd el a komfort zónádat!"- mondogatta mindig. 
Így aztán ismét megszületett az elhatározás, és ekkor már minél hamarabb szerettem volna indulni. Végül úgy alakult, hogy 2014. május 1-jén veszem hátamra a nagyvilágot és indulok el az USA-ba.

Na de ne haladjunk ennyire előre. Szóval tavaly szeptemberre állt össze az anyagom (referenciák, gyerekfelügyeleti tapasztalat, orvosi papír stb.), ami a programba való jelentkezéshez kellett. Én már az elejétől fogva az Au Pair in America ügynökséggel szerettem volna kiutazni. Több ügynökség is működik Magyarországon, de az én céljaimnak ez a szervezet felelt meg a leginkább. Miután jelentkeztem a programba, egy személyes interjú következett, amin egy több mint 170 kérdésből álló személyiségi tesztet töltöttem ki illetve egy angol nyelvű elbeszélgetésen vettem részt.

Majd november elején bekerültem a programba és vártam az amerikai családok jelentkezését. 

A következő bejegyzésben a családokról írok majd röviden.

Rami

Üdvözlet!

Sziasztok,

Májustól egy évre Amerikába költözöm. Ebben a blogban az amerikai élményeimről olvashattok majd. Úgy tervezem, hogy hetente, kéthetente jelentkezem friss bejegyzéssel. Célom, hogy ne csak a velem történtekről halljatok, hanem kicsit az amerikai életet, az ottani szokásokat, a gondolkodásmódot is bemutassam. 

Ha van kedvetek, tartsatok velem a következő egy évben!

Rami